7. A magyar nyelv történetének fő szakaszai

 I.       Ős-magyar kor (Kr.e. 1000-Kr.u. 896-honfoglalás)

l  nincsenek írásos nyelvemlékek ® rokon nyelvek és későbbi írásos anyagok alapján következtethetünk a korra és a nyelv akkori állapotára

l  a népvándorlás miatt sok jövevényszó került nyelvünkbe:

  iráni: arany, hét

  török: ló, hattyú

  szláv: mezsgye (határ), híd

  alán: asszony

l  vegyes hangrendű szavak alakulnak ki

l  toldalékok keletkeznek

l  mellékmondatok a mondat szintjén (összetett mondat is megjelent)

l  igei személyragok, módjelek, középfok jele, tárgyrag

II.    Ó-magyar kor (896-1526. Mohács)

l  átvesszük a latin betűs írásbeliséget ® bővül a szókincs: latin: pap, kereszt, szent; német: polgár, cégér; szláv, német eredetű szavak

l  változik a mondatszerkezet

l  2. fele a kornak: kódexek kora

l  szövegek jellege vallási és világi

l  nincs egységes magyar nyelv, szórtan és nyelvjárásokban él

l  tegezést használtak mindenhol

III. Közép-magyar kor (1526-1772. felvilágosodás)

l  létrejön a reformáció miatt a könyvnyomtatás ® Bibliafordítások: 1590. Károli Gáspár

l  hivatalos iratokban is megjelenik a magyar nyelv

l  ügyintézés latinul folyik 1844-ig

l  egységesül a magyar nyelv

l  megjelennek a nyelvtanok, szótárak és a magázás, mint forma

IV. Új-magyar kor (1772- 1920. Trianon)

l  felvilágosodás – Kazinczy ® nyelvújítás, reformkor

l  reformkor ® irodalmi pezsdülés

l  nyelvművelés fontossága előtérbe kerül

l  helyesírási szabályzat kiadása (Vörösmarty közreműködésével)

l  1844.: államnyelv a magyar

l  nyelvtudományt innen számítjuk tudománynak

V.    Újabb-magyar kor (1920-napjainkig)

l  Magyarország szétszakadása ® a magyar kisebbségi nyelvvé válik

l  az országnyelv hatása a kisebbségi magyar nyelvre

l  modernizálódás (szaknyelv szerepe nő)

l  kommunikáció: bővül szóban és írásban is

l  írott beszéd nyelviség szerepe nő

Érettségi feladat: mondatokban történelmi események (4 történelmi korszak, ehhez kell kötni)

6. A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai (hazugságai)

     I.      Magyar nyelv:

-   az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozik

-   Ny-Szibéria, Ob alsó folyása

-   Kb. 6000 éve vált szét finnugor és szamojéd ágra

-   Kr.e. 3500-3000 – finn-permi

                                               – ugor (magyar, vogul, osztják)

  II.      A nyelvrokonság bizonyítékai:

A nyelvrokonítás tudományos alapjai:

-   szabályos hangmegfelelések ® az ősi magyar szavakban azonosan és szabályszerűen történt a változás 

pl.: p > f

·         puu > fa

·         pata > fazék

·         paju > fagyal

-   alapszókincs közös jellege:

·    pl: névmások, számok, testrészek nevei, rokonságnevek, természet tárgyai és jelenségei, állatvilág nevei, növényvilág nevei, ásványok nevei, lakás, eszközök, fegyverek, ruházat nevei, helyzet, táplálkozás szókincse, elemi cselekvéseket, érzékeléseket, jelenségeket jelölő igék, tulajdonságok, mennyiségek

·    700-800 finnugor eredetű szó – 1-2 szótagból áll

-   rokonszavak jelentéskörének hasonlósága

·    pl: ház ® hota = sátor, kunyhó, putri, lakás

-   a nyelvtani eszközkészlet hasonlósága:

·    pl: agglutináló nyelvek, irányhármasság (hol, honnan, hová)

·    birtokos személyjelek hasonlósága (E/1 ® -m rag

·    többes szám jele: -k

·    középfok jele: -bb

-   egyéb segédtudományok bizonyítékai:

·    régészet, antropológia, néprajz

III.      A nyelvrokonság kutatói:

1) Sajnovics János (jezsuita szerzetes):

-   É-Norvégiában figyelte meg a napfogyatkozást + lapp anyanyelvet tanulmányozta

-   lapp + magyar nyelv hangzása, hanglejtése + szókészlettani, hangtani és alaktani vizsgálat

2) Gyarmathi Sámuel:

-   a finn és az észt nyelv rokonságával foglalkozott

-   középpont: nyelvtani azonosságok, alapszókincsbeli egyezések

3) Reguly Antal:

-   az obi-ugorok dalait, meséit, szertartási szövegeit, verseit gyűjtötte össze

4) Budenz József:

-   a finn-ugor nyelvészet megalapítója

Érettségi feladat: tk. 100.o./táblázat

5. A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra

Tömegkommunikáció: olyan kommunikációs forma, amely mind témáiban, mint felhasználó körében univerzitásra tör (mindenről akar beszélni, mindenkihez akar szólni).

Nincs olyan téma, és nincs olyan egyén, vagy közösség, amely ne válhatna a tömegkommunikáció felhasználójává, címzettjévé.

tömeg előtagà kettős jelentése van:

      egyrészt: tömegekhez kíván információt eljuttatni

      másrészt: üzenetek tömegcikk jellegét hangsúlyozza

Tömegkommunikáció megnyilvánulása a különböző korokban:

Őskor: barlangrajzok

Ókor: népgyűlések, színházi előadások

15. századtólà könyvnyomtatás (írásbeliség elterjedése)
                                               Johannes Gutenberg

19. századà      gyáripar megjelenéseà tömegtermelés                 Gutenberg galaxis
                                   urbanizációà írásbeliség

                                               (újságírás fejlődése)

20. századà      rádió, televízió, számítógép

Tömegkommunikáció	Személyek közötti kommunikáció
nagy tömegeknek szól általában közvetett (reakció létrehozása időbe telik) bármi lehet a témája 1 irányú kommunikáció szervezett (hozzáértő emberek irányítják) közlő-befogadó között térbeli, időbeli távolság lehet	2, vagy több személy, de nem tömeges közvetlen, és közvetett is lehet 2 irányú kommunikáció (van visszacsatolás) lehet szervezett, vagy szervetlen is közlő-befogadó között lehet térbeli, időbeli távolság?

Közlemények csoportosítása:

      politikai jellegű közlemények

      ismeretterjesztő közlemények (pl. folyóiratok, természetfilmek)

      szórakoztató műsorok (pl. vetélkedők, filmek)

      bulvár témájú közlemények (pl. valóságshow-k, pletykalapok)

      reklámok

      filmek

A közlő és a befogadó soha sem cserél szerepet.       !!

Tömegkommunikáció fajtái:

a)írott (újságok, könyvek)

b)      vizuálisà középpontban a képiség (plakátok, képeslapok)

c)auditív (pl. rádió)

d)     audiovizuális (televízió, hangosfilm)

Tömegkommunikáció szerepe:

•   szocializációt segíti (beilleszkedést a társadalomba)

•   integrációt segíti

•   ösztönzőleg hathat az egyénre

•   különböző álláspontokkal ismertethet meg

•   oktatás

•   kulturális szerep

•   (tudományok- pl. új találmányok)

Tömegkommunikáció hatása a nyelvre:

•   leegyszerűsítetté válnak közléseink (ld.: média isà tömör – ok: hatásos)

•   gyakran magyartalan (ld.: idegen szavak)

•   stílustalanság

•   humorizáló hatásà gyakran írásban, szóbeliségben is

•   lazább szövegszerkesztési módokàírásban is

•   (főleg fiatalokra) : írott-beszélt nyelvàírásban is az élőszóbeliség jelenik meg
                         ld.: chatelés, SMS

Tömegkommunikáció hatása a gondolkodásra:

•   nincs idő az elmélyülésre (gondolkodásra sem)

•   nem mutat be semmit alaposan (felületes)

•   összemosódhat a valóság és az álomvilág

reklámok hatása:

               lehet pozitív: informál

               de lehet negatív is: elferdíti a valóságot
                                               mérik a nézettségetàez befolyásolja a műsor összeállítását

               kedvező piaci ajánlatokat sugall

               politikai kampányok és bankok a fő hirdetők

               túlfogyasztás

               tabuk lerombolása

               döntést adàszelektálás a műsorok között

4. A kommunikáció formája - a szóbeliség és az írásbeliség

nyelvhaszálat

         nyilvánosà közvetett

         magánjellegűà közvetlen

mindkettő lehet élőbeszédben és írott formában is

I. Közlés célja:

Magánjellegű nyelvhasználat	Nyilvános
kevesebb igényesség sokkal spontánabb improvizatív szövegszerkesztés lazább	több odafigyelést igényel több figyelmet kíván átfogóbb válogatás értehetőségére törekszik

II. Közlés eszköze:

Élőbeszéd

Írott szöveg

hangok egymásutánisága akusztikai, időbeli jelenség (1 időben) múlandó, pillanatnyi szűkebb hatókörű és helyhez kötött lehetőség van azonnali visszajelzésre gyors gondolkodást, azonnali szövegalkotást kíván   gazdag a kifejezőeszközök tára       szavak, nyelvtani szabályok       zenei elemek (nyelv zenei elemei)       nem nyelvi kifejező eszközök használata ösztönösebb, igénytelenebb gyakran eltér a normától lazább, szabálytalanabb mondatszerkezetet használ ismétlések töltelékszavak kliséket (közhely) (pl. leszakad a pofám) több mellérendelés

betűk egymásutánisága vizuális, térbeli jelenség (közvetett) térben és időben kevésbé korlátozott korlátozott visszajelzésű van idő gondolkodni a válaszon korlátozott kifejező eszközök       szavak, nyelvtani szabályok       korlátozott zenei elemek       korlátozott nem nyelvi kifejező eszközök tudatosabb, igényesebb szigorúbban követi a normát szabályosabb, ________szerkesztésű szavak bonyolult mondatok több alárendelés tudatosà bekezdések szerkesztése

(2 közlésfajtaàhat egymásra)

Jakobson-i modell:

            ADÓàüzenet¾időà VEVŐ

3. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

Kommunikáció: az a folyamatot, amelyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával egymással közöl valamit, vagy az egyik a másiknak valamilyen információt ad át.

Kommunikáció létrejöhet más élőlények (állatok, növények), illetve emberek és gépek, sőt csak gépek között is (pl.: számítógépes rendszerek).

Fontos tényezők:

      a résztvevők, azaz a feladó és a címzett
Feladó: különböző jelek (nyelvi és nem  nyelvi jelek) segítségével üzenetet küld a címzettnek.
Üzenet: a kommunikáció célja, tartalma
A címzett ezt az üzenetet felfogja, értelmezi, ha módja van rá, akkor válaszol.

      Kód: az a jelrendszer, amelynek segítségével az üzenetet közvetítjük, azaz melyen az üzenet kódolva van
            - verbális
            - nem verbális jelek (mimika, testtartás, tekintet, gesztusnyelv, távolságtartás)

      A résztvevők a felhasznált kódot egyformán ismerik, azaz közös nyelvet beszélnek.

      Csatorna: Az üzenet ezen keresztül jut el a feladótól a címzettig.

      Közös valóság (Mind a két félnek ismernie kell, hogy megértsék egymást. Megfelelő információk átadásával lehet pótolni)

      Közös előismeret

      + Közös előzmények: együtt, közösen élték átàa felek már „félszavakból” is megértik egymást

Kommunikációs zaj: Azon tényezők összessége, melyek zavarják, vagy megakadályozzák az információ áramlását.

Kommunikáció funkciói:

A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet.

• tájékoztató funkció
  cél: információ közlése (kijelentő mondatok)
• kifejező funkció
  cél: a beszélő érzelmeinek kifejezése (óhajtó és felkiáltó mondatok)
• felhívó funkció
  az adó valamely cselekmény megtételére, vagy meg nem tételére hívja fel a vevőt (felszólító mondatok)

• kapcsolatnyitó szerep (pl. köszönés, megszólítás)
• kapcsolattartó szerep (a kapcsolat ébrentartása, pl. visszakérdezés)
• kapcsolatzáró szerep (pl. elbúcsúzás)

1.      esztétikai funkció (az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is célja)

2.      értelmező funkció/ metanyelvi funkció: a nyelv segítségével a nyelvről beszélek

A kommunikáció típusai:

1.      a, verbális komm. (nyelvi jelek segítségével jön létre)
b, nem verbális k. (nem nyelvi jelek segítségével jön létre)

2.      a, egyirányú k. (a hallgató nem töltheti be a beszélő (feladó) szerepét)
b, többirányú k.  (van lehetőség visszacsatolásra)

3.      a, közetlen k. (a feladó és a címzett egy helyen és egy időben vannak jelen)
b, közvetett k. (amikor a kommunikáció nem egy térben (pl. telefonálunk), vagy nem egy időben (pl. levél) történik)

2. A nyelvről általában; nyelvi változás

A nyelv a társadalom nélkülözhetetlen része, állandóan változik, fejlődik.

A nyelvészetnek kétféle vizsgálódási módszere lehet: szinkrónia és diakrónia.

l  Szinkrónia (szinkron/leíró nyelvi vizsgálat): a nyelvi rendszer egyidejű elemeinek egymáshoz való viszonyát tanulmányozza, a nyelv mai állapotát vizsgálja

l  Diakrónia (diakron/történeti nyelvi vizsgálat): a nyelvi tényeket történeti fejlődésben vizsgálják

Diakron nyelvi vizsgálat – nyelvek eredet szerinti csoportosítása

Feladata:

• eredet és nyelvrokonság vizsgálata
• a nyelv változásainak vizsgálata (hangváltozás, hangtan története, szótövek, toldalékok kialakítása, szókincs változás története, nyelvtani szerkezet kialakulása)
• korszakokat állít fel

Meg kell találni az ősnyelvet (alapnyelvet), amelyből kialakulhattak a különböző nyelvek. Így lehet megállapítani a nyelvek közötti rokonságot.

Nyelvtípusok:

l  Nyelvtipológia: az emberi nyelv összességét típusok szerint csoportosítják

l  3 típus létezik:

1. Izoláló nyelvek: elkülönítő

·       ragokat, képzőket nem használnak

·       a viszonyrendszereket másképp fejezik ki.

·       fontos szerepe van a hangsúlynak (erős/gyenge, egy/több nyomaték), hanglejtésnek (beszéddallamot, hangfekvést kapcsol össze a jelentéssel), szórendnek

·       Pl.: kínai, maláj, indonéz

2. Flektáló nyelvek: hajlító

·       a tő magánhangzójának változása fejezi ki a nyelvtani viszonyokat (pl. német – Vater, Väter)

·       komplex toldalékok jellemzik - német

·       külön hangalakú toldalékok – egyszerre többes számot és részes esetet fejeznek ki. – orosz

·       Pl.: indoeurópai, sémi

3. Agglutináló nyelvek: toldalékoló, ragasztó

·       gazdag toldalék rendszer (képzők, jelek, ragok sokasága)

·       a szóalak csak morfémákból épülhet fel (megvesztegethetetlenségéről)

·       nyelvtani viszonyokat szóképzéssel, szóösszetétellel és toldalékokkal fejez ki

·       Pl.: magyar, uráli

A nyelvek eredete:

• monogenezis: közös ősnyelvből származnak a nyelvek ® héber
• poligenezis: egyszerre több helyen alakultak ki a nyelvek ® sok alapnyelv

pidzsin nyelv: két nyelv keveredéséből jött létre ® a tengeri nagyhatalmak nyelve (angol, francia, spanyol, portugál, holland)

kreol nyelv: olyan pidzsin nyelv, amely anyanyelvvé vált ® pl: Krió (3 nyelvből jött létre)

A világon kb. 3000-6000 nyelvet tartanak számon, melyek közül több száz már kihalt, vagy kihalófélben van. Ma kb. 150-200 nyelvcsaládot különböztetünk meg.

Nyelvi változás: valami módosul a nyelvben: rendszerbeli változás vagy használati változás

Mindig a nyelvhasználók változtatják a nyelvet.

Nyelvi változás: a megelőző állapotokhoz mérhető különbség

Előzmények: a nyelv korábbi kiinduló állapota. A nyelvtörténeti vizsgálatok középpontjában állnak a nyelvi változások.

Okai: kettős beágyazottságúak:  - nyelvrendszertani tényezők (belső ok)
                                               - társadalmi tényezők (külső ok)

Az okok összefüggnek egymással

A nyelvi változások közül az marad meg, amelyre a közösség egészének vagy csoportjának szüksége van.                pl: gyula: méltóságnév ® teljesen kiveszett

Elméletek a nyelvi változásról:

-   strukturalista Saussure – leíró elmélet megalkotója
állítja: nyelvösszefüggések rendszere
nyelvi változás nem más, mint a nyelv használatának változása      pl: daru – madár ® gép

A nyelv lényege a változás, mint kreatív tevékenység.

Pais Dezső: „A nyelv nem lét, hanem levés.” – a nyelv folyamatában létezik

A társadalom is változik a nyelv változásával: megváltoznak az életkörülmények, a kultúra, a társadalmi rétegek + tudomány fejlődése (szaknyelv, technológia)

Nyelvi változás: valamilyen módosulás

Nyelvi változás:   - válogatás a nyelv eszközeiből
                            - rendezés

Érettségi feladat: értelmezni kell példákat (3) diakron/szinkron szerint (ómagyar korból, kicsit későbbről, napjainkból)

1. A nyelv, mint jelrendszer

I.      Jel:

-  olyan érzékelésen alapuló fizikai jelenség, amely észlelője számára többet/mást jelent, mint ami a megjelenésekor felfogható ® önmagán túli jelentésre utal (jelzésértéket tulajdonít neki)

-  a kommunikáció szándékával használjuk

-  a jeleknek tulajdonított jelentés legtöbbször közmegegyezésen alapul
pl: közlekedési táblák jelei; 1- állam jelképei (zászló, címer); nyelvi jelek

-  a legegyetemesebb jelrendszer a nyelv

-  a jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt
egy jel több jelrendszer tagja

II.      A jelek csoportosítása:

·         Pierce csoportosítása szerint:

-  természetes jelek (szimptómák):

·   tűz füstje ® ég valami

·   befagyott tó ® hideg van

-  mesterséges jelek (szignálok):

·   pl: közlekedési táblák, karjelzések, írásjelek

·   közös megegyezés alapján van jelentése

o nyelvi jelek

o nem nyelvi jelek

·         A jel és a jelölt viszonya alapján:

-  ikon:

o   ha a jelölő és a jelölt között valamilyen hasonlóság van

o   képszerű kapcsolat

o   pl: fénykép, térkép

-  index:

o   olyan jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelöltre, de van közöttük valamilyen valóságos érintkezés (ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli)

o   pl: a haladási irányt jelölő tábla

-  szimbólum:

o   a jelölő és a jelölt között nincs kapcsolat, csak megállapodás, hagyomány köti össze őket

o   pl: nemzeti lobogó színei, matematikai jelek, a legtöbb nyelvi jel

§  motivált jel: van kapcsolat        pl: hangutánzó szavak

§  motiválatlan jel: nincs kapcsolat

állatok nyelve ® részmozzanatokat képes közölni   pl: méhek tánca

állati jelek:    - térben és időben nem különül el

                     - nem cserélhetők fel egymással (az emberi igen)

                     - a szemiotika foglalkozik ezzel

A kommunikáció 2 fajtája:   - verbális

                                             - non verbális: arcjáték, testtartás, tekintet, teststilizáció, távolságtartás

Vannak jelek, melyek nem minden nyelvi helyzetben jelentik ugyanazt

               metakommunikáció: - a kommunikációt kísérő jelenségek            pl: kézmozdulatok

                                                - erősíteni/gyengíteni lehet vele a közlést

A nyelvi jelek és használati szabályok rendszere.

Antropológiai sajátosság, univerzális jellegű.

Érettségi feladat: csoportosítani kell jeleket (8db-ot)