14. Az egyszerű mondat részei, felépítése

A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos

nyelvtani kapcsolatban állnak egymással..

1. Szerkezet szerint lehet:

Egyszerű mondat
Az egyszerű mondat egy tagmondatból áll.
Fajtái:

a) Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll.
Pl.: Ádám iszik.

b) Bővített mondat: az alanyon és állítmányon kívül más mondatrészt /szintagmát/ is tartalmaz.
Pl.: Ádám vizet iszik.

c) Hiányos mondat: vagy az alany vagy az állítmány hiányzik. Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatot okoz, az alany elmaradása nem feltétlenül, hiszen az igei személyragok egyértelműen kijelölik az alany számát, személyét.
Pl.: Vizet iszik.

d) Tagolatlan: nem tartalmaznak alany-állítmányi szerkezetet
Pl.: Segítség!

Összetett mondat
Az összetett mondat több tagmondatból áll.

2. A beszélő szándéka szerint lehet:

1. kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú megállapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hanglejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza.
2. kérdő mondat:

• eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hanglejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt?
• kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hanglejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy?

3. felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hanglejtése ereszkedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam!
4. felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hanglejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

• tiltószavak: ne, se
• tagadó szavak: nem, sem

5. óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulatszóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hanglejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

3. A mondat mondatrészekből áll. A mondatrész szófaji és alaktani sajátosságok alapján állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző lehet.

a) Állítmány
A mondatnak az alannyal kapcsolatos történést, minőséget vagy más körülményt kifejező igei vagy igei-névszói vagy névszói része.

igei: mutatja a modalitást (módjelek), az idővonatkozást (időjelek), az alany számát és személyét (igeragok), a tárgy határozott vagy határozatlan voltát (tárgyas és tárgyatlan igék; alanyi és tárgyas ragozás), s utal a tárgy személyére is.

névszói: a 3.sz. alanyt jelöli kijelentő mód jelen időben pl. A veréb madár.

névszói–igei, összetett: névszói rész: + létige (+marad, múlik) pl. A madár veréb volt.
Ha a létigét tartalmazó mondatot kijelentő mód, jelen idő, E/3-be téve a létige eltűnik, akkor az állítmány névszói, ha megmarad, akkor igei.

b) Alany
A mondatnak az a része, amely megjelöli azt, akiről, amiről az állítmánnyal mondunk valamit.
Főnév, vagy főnévként használt szó.

határozott alany

határozatlan alany: kifejezhetjük határozatlan névmással (valaki, valami), T/3-ű állítmánnyal

általános alany: kifejezhetjük általános névmással (akárki, bárki), az ‘ember’ szóval, az állítmány ragozásával (T/1., T/3., E/T/2.)

tapadásos alany: az alany fogalma hozzátapadt az állítmányhoz (pl.: terítve van)

alanytalan mondatok – az időjárásra, napszakra vonatkoznak: Dörög. Villámlik.

c) Tárgy

Azt a fogalmat nevezi meg, melyre az igei állítmánnyal, vagy más igenévi mondatrésszel kifejezett cselekvés irányul (iránytárgy), illetőleg amelyet ez a cselekvés eredményez (eredménytárgy)

d) Határozó

A mondatban kifejezett cselekvés körülményeit fogalmazza meg. Fontosabb határozók: hely-, idő-, szám-, állapot-, eredet-, eredmény-, társ-, mód-, eszköz-, fok-mérték-, ok-, cél-, részes-, állandó határozó

e) Jelző

Az a mondatrész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó tulajdonságát, helyét, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki.
Fajtái: minőség-, mennyiség-, birtokos-, értelmező jelző

4. A mondatrészek egymással grammatikai vagy logikai viszonyban állnak, ez a szószerkezet /szintagma/.

a) hozzárendelő szintagma: tagjai az alany és az állítmány, közöttük egyenrangú a viszony, együttesen a mondat központi magvát alkotják A mondat fő részeként elemzéskor a mondat első nyelvtani szintjén helyezkednek el.

b) az alárendelő szintagma : tagjai az alaptag és a meghatározó tag vagy bővítmény. Az alaptag a mondaton belül egy szinttel feljebb helyezkedik el /pl. alany, állítmány, más mondatrész/, a meghatározó tag az alaptagnak lehet tárgya, határozója vagy jelzője. Az alaptagból kérdezhetünk a bővítményre.

A mellérendelő szintagma: két vagy több azonos mondatrész, halmozott mondatrész egyenrangú kapcsolata

5. Az egyszerű mondat szintjei:

1. szint: alany–állítmány (hozzárendelő szintagma); kölcsönösen meghatározzák egymást.
2. szint: az alany és állítmány bővítményei; a szórend kötetlen.
3. (…)szint: a bővítmények bővítményei; a szórend kötött, csak együtt mozdulhatnak el a mondat szórendjében.