I. Ős-magyar kor (Kr.e. 1000-Kr.u. 896-honfoglalás)
l nincsenek írásos nyelvemlékek ® rokon nyelvek és későbbi írásos anyagok alapján következtethetünk a korra és a nyelv akkori állapotára
l a népvándorlás miatt sok jövevényszó került nyelvünkbe:
iráni: arany, hét
török: ló, hattyú
szláv: mezsgye (határ), híd
alán: asszony
l vegyes hangrendű szavak alakulnak ki
l toldalékok keletkeznek
l mellékmondatok a mondat szintjén (összetett mondat is megjelent)
l igei személyragok, módjelek, középfok jele, tárgyrag
II. Ó-magyar kor (896-1526. Mohács)
l átvesszük a latin betűs írásbeliséget ® bővül a szókincs: latin: pap, kereszt, szent; német: polgár, cégér; szláv, német eredetű szavak
l változik a mondatszerkezet
l 2. fele a kornak: kódexek kora
l szövegek jellege vallási és világi
l nincs egységes magyar nyelv, szórtan és nyelvjárásokban él
l tegezést használtak mindenhol
III. Közép-magyar kor (1526-1772. felvilágosodás)
l létrejön a reformáció miatt a könyvnyomtatás ® Bibliafordítások: 1590. Károli Gáspár
l hivatalos iratokban is megjelenik a magyar nyelv
l ügyintézés latinul folyik 1844-ig
l egységesül a magyar nyelv
l megjelennek a nyelvtanok, szótárak és a magázás, mint forma
IV. Új-magyar kor (1772- 1920. Trianon)
l felvilágosodás – Kazinczy ® nyelvújítás, reformkor
l reformkor ® irodalmi pezsdülés
l nyelvművelés fontossága előtérbe kerül
l helyesírási szabályzat kiadása (Vörösmarty közreműködésével)
l 1844.: államnyelv a magyar
l nyelvtudományt innen számítjuk tudománynak
V. Újabb-magyar kor (1920-napjainkig)
l Magyarország szétszakadása ® a magyar kisebbségi nyelvvé válik
l az országnyelv hatása a kisebbségi magyar nyelvre
l modernizálódás (szaknyelv szerepe nő)
l kommunikáció: bővül szóban és írásban is
l írott beszéd nyelviség szerepe nő
Érettségi feladat: mondatokban történelmi események (4 történelmi korszak, ehhez kell kötni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése